tigri :: engedd szabadon

Szerintem mindenki ismeri őket, aki meg nem, az szégyellje magát. Na jó, röviden...

A teljes bejegyzés a tigri.hu -n olvasható!

Kedves olvasó! Ez úton értesítelek, hogy a Tigri Blog ezentúl az alábbi, egyszerűbb címen érhető el:

http://tigri.hu

A költözés okairól az új blogban írok, kérlek olvasd el. Ne feledd el frissíteni a blog címét kedvenceid között, illetve átállítani a hírolvasód, amennyiben a blog RSS-ét használod, hiszen itt már nem fognak megjelenni az újabb bejegyzések.

Tigri

Teljesen józanul telt.

(nem mintha tőlem bárki is másra számíthatna, de gondoltam csak megjegyzem ;))

Most, hogy minden weboldalon újra elkezdett hullani a hó (sajnos reneszánszát éli ez a hülyeség, alátámasztva, hogy a giccs sosem fog kihalni), mindenki bejglimérgezéssel viccelődik, és a legtöbb blog beszámol az ünnepi történésekről, tehát most azt hiszem, az a legegyszerűbb... ha tojunk egy nagyot az egészre, és örülünk, hogy véget ért.

Ez a blog meg hamarosan költözni fog, mert hiányoznak a kommentelőim, akik nem regisztrálnak csak emiatt, és meg is értem őket.

Így.

No akkor jöjjön, ami korábban már beharangoztam.

Az AussieBum év végi ajándékként csinált egy összeállítást a fotózásaik, rendezvényeik legjobb, legérdekesebb pillanataiból. Pontosabban szólva egy közel másfél órás filmet alkottak, ami végig tele van izmos srácokkal, meztelen fenekekkel, satöbbi.

Szerény eszközeimmel annyit tudok nektek adni így az év végén, hogy megosztom veletek ezt a filmet, garantáltan átmelegít bármelyik hideg estén. :)

Figyelem, a linkek nem lesznek kint örökké, az új év kezdetén el fog tűnni a film (azért nálam még meglesz majd ;)), úgyhogy siessetek a letöltéssel.

Mind az öt fájl, illetve egy rar-kicsomagoló szükséges a kicsomagoláshoz. A jó minőség érdekében H.264-es kodekkel kódoltam a filmet, ezért ha nem tudnátok lejátszani, akkor javaslom ezt a lejátszót hozzá.

Jó szórakozást.

Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik, utolsó rész

Tigri

Végülis elég egyszerűen megy. Fogod a bankkártyád, a weboldalon megrendeled, pár nap, vagy maximum 1-2 hét, és leteszik a csomagot az ajtód elé.

Meg ahogy azt Móriczka elképzeli.

Az első gond ott van, hogy oké, akkor sima postával hozassuk-e el, esetleg fizessünk a drágább FexEd szolgáltatásaiért?

A sima postának az az előnye, hogy ha kisebb adagokra bontva rendelsz, akkor általában át lehet csúszni a vámon, és nem kell utána a kedves állambácsinak szép extra összegeket fizetned. Hátránya viszont, hogy jó eséllyel soha nem fogod megkapni a csomagot. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Magyar Postánál lopnak, dehogy, ilyesmi eszembe sem jutott, csak hát olyan sok országon utazik keresztül kb. követhetetlenül meg biztosítatlanul az a csomag... érted.

Egyébként azt vettem észre, hogy az, hogy a küldemények milyen százalékban érkeznek meg attól függ, hogy merrefelé laksz az országban, vagy ha pesti vagy, akkor a fővárosban. Például amikor még a József Attila lakótelepen laktam (100-as posta körzete ha érdekel valakit), akkor az újságrendelések sosem érkeztek meg, az egyéb küldemények meg mindig feltépve kerültek már be a postaládámba. Kivéve, ha a küldővel ráírattam, hogy "A küldemény értéket nem tartalmaz, kérem ne bontsa fel", mert ekkor - láss csodát - ép borítékban jutott el hozzám. Ezekkel persze megint nem azt akarom sugallni, hogy a Posta egyes dolgozói lopnak, csak úgy mondtam.

Tehát ha fontos, hogy megérkezzen, és adott esetben több dolgot is szeretnél rendelni, akkor marad a FedEx. Főleg, hogy az AussieBum-nál például nem különbözhet és számlázási és szállítási címed, ha normál légipostával rendelsz.

Hogy miért kéne, hogy ez a két cím különbözzön? Mert a rendelésnél a dombornyomott Visa Classic kártyámat nem fogadták el. Sok álmatlan éjszakát okozott (hiszen amikor itt éjfél van, akkor ott épp elkezdik a munkát délelőtt tízkor), hogy megpróbáljuk ezt megoldani, éjszakai telefonálgatás a bankkal (megjegyzem, hogy a Budapest Bank teljesen korrekten próbált segíteni az ügyben), levelezés az Aussie-vel, de semmi... minden adat stimmel, de a Visa mégis mindig visszadobja a tranzakciót egy általános hibakóddal.

Nem maradt tehát más választás, meg kellett kérnem valakit, aki már sikeresen rendelt tőlük. Az ismerőseim között két ilyen ember van, Redblek lett a kétes szerencséjű kiválasztott (ezúton is köszönet érte), akinek végülis sikerült megrendelnie nekem a cuccokat, FedEx-el, a céges címemre. Pénteken adta fel a megrendelést, hétfőn már Párizsban volt a csomag, kedden estére megérkezett ide hozzánk, Vecsésre.

És akkor kezdődött a mizéria: az elvámolás.

Ha a FedEx behoz egy csomagot, akkor az automatikusan vámeljárás alá kerül, és mivel az ilyen csomagoknál kötelezően mellékelni kell, hogy mit és milyen értékben tartalmaz, ez nem is nagyon bonyolult dolog, kiszámolják, és a futárnak átvételkor ki kell fizetni. Tehát normális esetben szerdán átvehettem volna a csomagot.

Ha nem lett volna benne egy ajándék DVD, aminek az értéke egészen pontosan 0 ausztrál dollár (AUD).

Ilyet ugyanis, hogy valami ingyen van, a magyar vámrendszer nem ismer. Nem, annak kell lennie értékének, így nem engedhetik be az országba. Ezért szerdán délután felhívott egy kedves hölgy a FedEx-től, hogy megkezdték a vámolást, de van egy gond: ez a fránya 0 értékű DVD. És ezért, csak emiatt nekem külön vámáru-nyilatkozatot kell tennem (az összes tételről, ami a csomagban van), és ehhez csatolnom kell egy nyilatkozatot, hogy mennyi annak a DVD-nek az értéke. Megnyugtatott, hogy ez lehet 1 AUD, nem gond, de 0 nem lehet. Ébresztő, ez, kérlek, Magyarország. Oké.

Ja, és ezeket a papírokat persze faxon küldjem el nekik. Faxon. Ami persze nekünk a cégben nincs (még telefonvonalunk sem igazából, mindent a neten keresztül intézünk). De persze ilyen problémákon már nem akadok fenn, van egy elég jó szolgáltatás, a faxolo.hu, azon keresztül el lehet PDF-eket faxolni (meg fogadni is lehet vele, de ez most nem érdekes). Kitöltöttem a nyomorult papírokat, feltöltöttem a megfelelő módon, megadtam a telefonszámot, és paccs, már el is ment. Kész.

És ahogy sejtettem, csütörtökön újra hívtak, hogy nem jó amit küldtem, valamit félreérthettem, és a második hölgy végre érthetően elmagyarázta, hogy mire is van szükség, mit hova kellett volna írnom. Szerencsére segítőkész volt, így csak egy papírt kellett újraküldjek, szuper.

Eme kis közjáték után már nem volt akadály, szombaton délelőtt kihozta a futár a pufi csomagot, én meg kifizettem a vámot.

Na nézzük akkor, hogy mi mennyibe került. Ha ruhaneműt rendel az ember az EU-n kívülről, annak a vámtétele (általánosságban, Ausztráliából) 12%, és hogy még jobb legyen az állambácsinak, persze ki kell fizetni a 20% áfát is. Összesen tehát 32% a sarc. Anyád!

Szerencsére van egy kis érdekesség még a történetben: ha Ausztráliából rendelsz, akkor a számla, amit a csomaghoz mellékelnek a megrendelt érték feléről fog szólni (legalábbis nekem 124.8 AUD-ról jött a számla, míg szállítási díj nélkül 249.53 AUD-ot fizettünk, ami pont 50%). Nem tudom, hogy ez miért van, gondolom hogy a weben a bruttó értéket kell kifizetni, de a számlára a nettót írják. Így viszont a vége nem volt annyira vészes: 3277 Ft vámot fizettem a csomag után... na meg még 2002 Forintot az egyéni vámkezelés miatt, tehát érdemes figyelni: az ingyenes tételek a csomagban itt, nálunk kicsit több, mint kétezerbe kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy az 1 AUD után, amit beírtam a DVD-hez, mint érték, még levontak 5 Ft vámot és 21 Ft áfát. Legyenek boldogok vele.

Mondjuk nem nagy sztori ez, de érdekes lehet annak, aki nem járt még végig egy ilyet.

Na de a lényeg: megéri rendelni? Lássuk csak. Itt nálunk, egy Wonderjock az Angel's Gardenben (ha jól tudom, csak ők forgalmaznak itthon Aussie gatyákat, a Retróban, amikor rákérdeztem, csak bután néztek, ami ennek fényében igen érdekes) 6990 Forintba kerül.

Megrendelve, a szállítási és vámköltségeket arányosan elosztva (egyszerre legalább 10 megrendelt tétellel számolva - FedEx-el kevesebbet nem nagyon éri meg kiszállíttatni) meg 3800 Forint ugyanaz. Ez közel a fele. A szállítási idő meg, ha nincs faszkodás a vámon, akkor tényleg 4-6 nap.

Hogy fogok-e még rendelni tőlük? Nem is kérdéses.

A minőség meg tényleg odabasz. Végre nem az unalomig ismert kínai szar.
Proudly made in Australia by choice.

Másfél óra szórakozás, a legjobb pasik, napsütés, vidámság, kemény rázós helyzetek. Szuper frissítő a tél közepére!

Csak itt, a tigri blogon. Hamarosan!

(rss olvasósok: ha nem jelenik meg a videó, akkor irány az eredeti bejegyzés)

Hányszor és hányszor hallottuk már ezt. A kicsit idősebbek még a "rothadó Nyugat" kifejezésre is emlékeznek. Pedig a valóság más.

A valóság: Nyugatról (szinte) csak a rosszat vesszük át. Nagy különbség, de hát a magyar már csak olyan ember, aki szereti a felelősséget másra hárítani, meg szenvedő szerkezettel kifejezni a dolgokat. Jön be. Aha, hozod be. Meg veszed át.

Most, hogy Londonban voltunk, sikerült újfent megbizonyosodni arról, hogy a Nyugat nem is annyira rohadt, mint ahogy azt sulykolták évtizedekig. Csak egy konkrét példát fogok végigjátszani, hogy a különbség jól látható legyen. De ebből is kiderül minden.

A metró. A londoni metró 11 vonalból áll és a vonatok egy 8 milliós várost szolgálnak ki. Nem akkora nagy durranás egyébként, mint a moszkvai a grandiózus sztálinbarokk állomásokkal, vagy a párizsi a gumikerekekkel, de jól működik, és valóban rászolgált a Tube névre, mert csőformájúak a kocsik meg az alagút is.

Az első különbség rögtön a lejutásnál feltűnik: beléptetőkapuk vannak. Nálunk is így épült meg a metró, aztán néhány évvel később leszerelték, merthogy "lassítja a forgalmat". Jó kifogás...
A londoni megoldással viszont lógás kizárva, ellenőr nem kell, biztonsági emberek vannak, akik segítenek pl. a babakocsival, járókerettel, nagy poggyásszal közlekedő embereknek. Külön kapu van ugyanis nekik. Összesen legalább 5-6 leengedő, és ugyanennyi kiengedő kapu van. Merthát kifelé is kezelni kell a jegyet. Ez egyébként az utasszámlálást is elvégzi, és az egyes állomások forgalmát is kiválóan méri. Mi napijegyet vettünk, ami hétvégén kb. 6 fontba, azaz 1800 Ft-ba került, érvényes a metróra, buszra, DLR-re. Egy egész nap az éjféltől másnap hajnali 4.30-ig tart, addig járnak az éjszakai buszok. A metró maga fél 1-kor indul utoljára.

A peronok, átszállási lehetőségek világosan jelezve vannak (follow the signs for...), nincs kéregető, hajléktalan, árus, semmi. Nyugodtan lemehetsz a mozgólépcsőn, nem zavar senki és semmi. Ja, mindenki a jobb oldalra áll. Ez már Bécsben is így van.

A vonatok tiszták, kicsit alacsonynak tűnnek, de az ajtók a tető egy részén is nyílnak, szóval mindenki befér. A követési idő 2-4 perc hétvégén napközben is, este 5-8 perc. A legnagyobb különbség azonban, hogy a metrón a hangosbemondó közel folyamatosan beszél. Tájékoztat. Amikor beszállsz, ezt hallod: "This is a Victoria line train to Walthamstow Central." Vagyis egyből tudod, hogy jó irányba szálltál-e. Ezután jön az elmaradhatatlan "Stand clear of the closing doors." Menet közben elmeséli, hogy melyik a következő megálló (pl. King's Cross St. Pancras), hogy mire lehet átszállni (Change here for the Northern and Picadilly lines...), de nemcsak a másik metróvonalakat említi, hanem azt is, hogy itt lehet átszállni a vasútra (...and national and international rail services). Ennél a pontnál egy utazó megjegyezte, hogy nem is érti, miért "international", amikor csak Európába mennek a vonatok. :) De bemondja a fontosabb látványosságokat is, pl. a Green Parknál: "Exit here for the Buckingham Palace." És amikor megáll, akkor még egyszer, ugyanezt.
Senki egyszer sem pampogott amiatt, hogy "úristen mennyit dumál ez a szerelvény", és valószínűleg nem is írtak a TfL-nek (Transport for London), hogy "kérem kapcsolja ki". Mi több, még a vezetők is beszéltek. És nem alpári stílusban, mint itt néha, hogy "mozdítsd meg már a valagadat" - ezt épp tegnapelőtt hallottam; vagy hogy "hát az a helyzet, hogy lerohadt az előttünk lévő szerelvény", satöbbi. Nem. Kétszer várakoztunk a metróval, egyszer egy állomáson, ott bemondta a söfőr, hogy a zöld jelzésre várunk, és amint vált, indulunk is. A másik alkalommal az alagútban állt meg, és alig pár másodperc elteltével már mondta is, hogy "kis türelmet kérek, arra várunk, hogy az előző szerelvény elmenjen az állomásról, és amint ez megtörténik, beállunk mi is."

Nálunk persze a Combinó, amikor elmondta az összes átszállási lehetőséget, az valakiknek sok volt ("minek mondja be, amikor úgyis mindenki tudja"). Arra nem gondoltak, hogy nemcsak pestiek használják a járatot. Egyébként a hang típusát és a hangerőt is jól kéne megválasztani az illetékeseknek, akkor lehet, hogy nem lennének ilyen megjegyzések. Ami viszont már szánalmas, hogy csak és kizárólag egy dolgot mond be angolul a villamos: a "kérjük tartsák csukva az ablakokat" kezdetű monológot. Mert hát ez nyilván a legfontosabb. Két járaton van még angol szöveg: a 200-ason, ami Ferihegyre megy (inkább zötyög, szégyen az az út), és hát ugye az elmaradhatatlan "Ecseri Flea Market" bemondás a gyors 54-esen, ha jól emlékszem.

Még rengeteg különbséget föl tudnék sorolni, mint amilyen pl. a feltölthető bérlet, és más nyalánkságok, viszont úgy hiszem, hogy ebből is kiderült már: van hova fejlődnünk. És jó lenne, ha a hiányosságok, lemaradások, nem csak úgy "történnének", hanem felvállalnánk, hogy saját magunknak okoztuk, saját magunk csináltuk. Egy idő után már úgyse lesz lehetőség másra mutogatni.

Andreas

Akár egy komplett meztelen futballcsapat is állhat mögötte (és masszírozhatja, simogathatja, gyengéden rángathatja)...

...akkor sem pillantana fel a játékból. :(

Voltunk Londonban ugyanis. Az úgy történt, hogy péntek délután ültem a melóban, és az jutott eszembe, hogy elviszem Andreast Londonba a hétvégére, csak úgy szétnézni egy kicsit, meg a szülinapja alkalmából. Fél óra múlva már volt repülőjegy (nem fapados), szállás, útvonal, meg minden ami kell. Szombaton délután el, vasárnap este vissza. Voltunk mindenfelé, láttunk őrségváltást, nagy órát, metróztunk sokat, megnéztük a Soho-ban a buzi-utcákat (oda még kifejezetten vásárlásos célból tuti vissza fogok menni), meg vettünk pár karácsonyi ajándékot a családnak (és akkor most mondhatjátok, hogy sznob vagyok). Persze csomó mindenre nem jutott idő, de hát nem is az volt a cél, hogy mindent megnézzünk, arra egy hónap is kevés. Viszont sajnos nagyon beleszerettem abba a városba...

Visszafelé vettünk a reptéren pár buzimagazint, ott konkrétan egy polcon vannak a CKM-el és hasonló újságokkal, leveheted, beleolvashatsz, kasszánál a pénztárgép kiírja, hogy Gay Times, és senki nem ütközik meg rajta. De ha már itt tartunk elmondanám, hogy a piros, emeletes buszok oldaláról meztelen, izmos urak (valami rugby-csapat) vigyorogtak ránk városszerte, szombat este meg egy srác simán odajött hozzánk megkérdezni, hogy merre van az egyik meleg éjszakai klub, mert nem találja (a Fire Club-ról van szó). Jó, a sztorihoz hozzátartozik, hogy a városnak az egyik bulizós részén jártunk, na meg speciel mi is pont azt a klubot kerestük (nem mentünk be végül, mert fáradtak voltunk és át voltunk fagyva, pedig nagyon kíváncsi voltam rá), de akkor is.

Néhány hasznos (nem) tény Londonról:

Az egész városban összesen 8 darab (vagy legalábbis nyolcish) kuka van közterületre kihelyezve, azt mondják, hogy biztonsági okokból nincs több. Van egy olyan városi legenda, ami szerint ha megtalálod mind a nyolcat, akkor megvilágosodsz. Mi találkoztunk egy olyan 76 éves öregúrral, aki már 26 éve keresi az utolsó kukát, de még nem találta meg.

A másfél nap alatt összesen egyetlenegy hajléktalant láttunk, aki - kapaszkodjatok meg - a földön fekve olvasott. Könyvet. És nem kannás borra gyűjtött pénzt azzal az indokkal, hogy szőlőérzékeny.

A seggrészeg színesbőrű nők igen viccesen tudnak viselkedni, ha lejutnak a metróba (mondjuk fent is, gondolom). Az általunk látott példányok énekeltek (igaz, összesen egy dallamot, de azt nem annyira rosszul), illetve kisebb sztriptízt rögtönöztek. Mi lányos zavarunkban ültünk, de a szerelvény utasainak többsége jókedvűen szemlélte az eseményeket, páran még tapsoltak is meg biztatták a fellépőket. Sőt, volt aki közelebb ült, hogy lássa a produkciót.

Nem láttunk egyetlen rokkantnyugdíjast sem. Legalábbis olyat nem, aki működése közben minden lehetséges módon definiálta volna, hogy ő pedig nagyon rokkant és nyugdíjas.

Láttuk viszont a nagy Apple Store-t, két szintes és hatalmas, és olyan sokan voltak benn vasárnap délután, hogy mi inkább nem kíséreltük meg a bejutást.

A londoni rendőröket alkotó bobby-k tényleg nem viselnek fegyvert, de nincs is rá szükségük. Ha nagyon rossz vagy, akkor simán megbilincselnek, lefektetnek az aszfaltra, és rádülnek. Többen is. Ezt saját szemünkkel láttuk, egy figura ellen foganatosították a szállásunktól nem messze az egyik buszmegállóban. Persze csak addig ülnek rajtad, amíg meg nem jön a rabszállító, vagy valami ahhoz hasonló alkalmatosság. Vicces.

A budapesti Átlagos Járókelő Fiúk sokkal-sokkal szebbek, mint a londoniak, de az ottaniak képesek nulla fokban is kimenni egy szál pólóban, meg egy hozzá illő nyakkendőben (meg természetese valami nadrágfélét is viselnek, hogy teljes legyen a kép). És nagyon komolyan tudnak úgy csinálni, mintha nem fáznának. Mert hülyék.

A piros emeletes buszok nagyon viccesek.

Egyébként a szlogen: Mind the gap!

Összefoglalva, világvárosban akarok élni, bassza meg.

Tigri

Az általam olvasott blogokon senki sem említette meg, pedig úgy gondolom, egy ilyen jelentős, akár társadalom-formálónak is tekinthető személyiség halála megérdemel egy bejegyzést.

Neki köszönhetjük gyerekkorunk (kinek meddig tart/ott ugye) szinte mindegyik magyar mesefilmjét és bábfilmjét a Futrinka utcától Frakkig. Akit részletesebben érdekel, itt olvashat még Bálint Ágnes életéről és munkásságáról.

Szóljon érte e zenemű Mozarttól:

Andreas

Aztán végül nem kezdem el mégsem leírni, hogy mi mindent csináltam az elmúlt kicsit több, mint egy hónapban, hogy mennyi rengeteget dolgoztam, éjjel-nappal, satöbbi. Meg azt sem, hogy mi mindenről maradtam le emiatt, hányszor mondtam le pl. az edzést, hogy úgy telt el a november, mintha átugrottam volna az egészet az időben (viszont kösz, hogy érdeklődtetek felőlünk, jól esett nagyon).

Most inkább csak pihenni szeretnék még egy kicsit. Amire meg persze nincs lehetőségem, mert az élet nem állt meg, dolgozni kell továbbra is. Pedig jó lázas-beteg lettem így a végére. Na sebaj. Majd pihenünk a koporsóban.

...

Ja, és mi a faszom ez a Csizmás Kandúr meg Kétpúpú Teve hirdetési rendszer itt a blog.hu-n? Szánalmas ez az egész erőltetett jópofizás meg a kétrétegű, bújtatott lehúzás és bloggerátverés.
Azt hiszem, hogy ha megint lesz erőm blogolni, akkor ezt az egészet már saját motorral, a tigri.hu alatt fogom folytatni. Ha már sikerült megszerezni a domént, akár használhatnám is, nem..?

Már a csapból is ez folyik. Minden nap a válságról szól, de persze csak azóta, hogy nyilvánvalóvá vált: válság van. Subprime, vagyis nem elsőrendű. Gazdaságilag, bankszektor-ügyileg biztos nem. Egyéb téren meg már évek óta válság van, csak jól a szőnyeg alá söpörtük, söpörjük. És mint ahogyan azt a szőnyeg alá söpört dolgok is teszik, ez is csak dagad, meg büdösödik, mindenféle más is elkezd tenyészni rajta, és csak nyomkodjuk lefelé a szőnyeget, hogy ne tűnjön fel az erre járónak, mekkora is a pukli  valójában.

Most ez azért jutott eszembe, mert elindult az Index Elbocsátásszámlálója. És kicsit igaztalannak érzem, hogy csak nem-állami tulajdonú vállalatokkal lehet bejelentkezni, hogy "kérem, engem kirúgtak". Arról meg megfeledkezünk, hogy Magyarországon évek óta küldik el az embereket a különböző állami intézményekből. Keresztanyukám az egyik minisztériumban dolgozott évtizedek óta, és az utolsó pár évben folyamatosan arról volt szó, hogy "na akkor januárban elküldünk 60 embert, a lista már megvan, de majd csak később hozzuk nyilvánosságra". A januárt meg kb. minden 4-5. hónapban átjavították valami más hónapra, miután a központi utasítás az újabb leépítésre megérkezett. Nyilván marha jó érzés így dolgozni. Motiváló, felemelő, inspiráló. És ezek után ne csodálkozzunk, hogy úgy mennek a hivatali ügyintézések, ahogy. Ahogy keresztanyu mondta: "hova lelkesedjem?"

Vagy, ami engem még közelebbről érint, a tanárok leépítése, ott is hasonlóan megy: minden év elején megmondják, hogy idén is 3-5 embert el kell küldeni (és nagy sóhajtozás közepette mondja az igazgató, hogy nem tudja, kik legyenek azok, ezzel is nyilvánvalóvá téve, hogy nem a 15 nyugdíjasból fog elküldeni valakit), aztán valamikor szeptember közepe-vége táján az igazgató szól, hogy keress másik állást, de persze ha egy mód van rá, még dolgozd végig az évet, mert érettségizik az osztályod. Miután kifacsartunk, elmehetsz.

Tehát, ha jól értem: az, hogy az állami szférával ezt művelik évek óta, az magánügy. Az, hogy már szinte minden pluszt elvontak és elvonnak onnan, ami miatt "megérte" közalkalmazottnak vagy köztisztviselőnek lenni, az se érdekes. Gyakorlatilag már csak a BKV-bérlet, és némi étkezési hozzájárulás jár, de éreztetik, hogy mekkora kegyet gyakoroltak. Ugyancsak kegy, ha félállásban azért még maradhatsz dolgozni (kb. 40 ezer Ft nettóért, diplomával). Mindez magánügy.

De most ám nagyon kell sajnálni a bankárokat, mert lehet, hogy ők is utcára kerülnek. Miután jól megszedték magukat, hatalmas prémiumokat zsebeltek be, állami pénzekből konszolidáltuk a bankokat, illetve amikor már kipattant a válság, megtámogattuk őket. Hogy utána jól elmenjenek üdülni és sikert ünnepelni.

És persze most szó se essék arról, hogy az ő áldásos tevékenységük miatt tart ma ott a gazdaság, ahol. Felejtsük el, hogy évek óta tudják, hogy kipukkad majd a lufi, mégis, nyakra-főre hiteleztek és spekuláltak. De nem, ma erről ne beszéljünk. Ma őket sajnálni kell, mert ez már nem magánügy. Ez mindenkit mélyen érintő, hatalmas probléma.

Megmondom én a kedves nagyokosoknak, hogy ez a mostani válság kismiska ahhoz képest, ami itt pár éven belül várható. És nem, most nem arról beszélek, hogy elolvad a jégsapka meg miegyéb. Nem. Ha továbbra is szőnyeg alá söpörjük a dolgokat a magyar oktatás- és egészségügyben, sokkal-sokkal nagyobb válság lesz itt. De nem pénzügyi, hanem társadalmi és erkölcsi. Kérdés, hogy azt megoldja-e valami IMF-hitel vagy az EU.

Hát basszus, annyi de annyi meló van most, hogy szerda óta ma jutott először időm blogokat átnézni, satöbbi. Meg ma van az első olyan nap, hogy hajnal előtt lefekszem, vagy nem dolgozzuk végig az éjszakát. Nem azért csináljuk, mert valaki kényszerít bennünket, hanem felelősségtudatból, meg mert a sajátunknak érezzük az ügyet (az is!).

Na mindegy, mindenkitől elnézést a bejegyzések hiányáért, meg a lemondott találkozókért, remélem hamarosan megint nyugi lesz.

Az edzést azért, valahogy csak megoldom, nem akarom kihagyni.

Nem is hittem el az elején, de úgy tűnik, hogy valós:

Különös, figyelmeztető levél terjed az interneten. Egy, a szórakozóhelyeken bulizók poharába csempészett, teljesen bódult tudatállapotot előidéző szerről ír, amelynek nyomán bűncselekmények sora követhető el, ráadásul emlékezetkiesést idéz elő, és gyorsan kiürül a szervezetből. A Hír6.hu az ügyben a rendőrséghez fordult, ahol megerősítették: valós veszélyről van szó és a szert Ginának hívják a drogpiacon. Az ügyben már megszólalt az ország egyik vezető toxikológusa, dr. Zacher Gábor is.

Szóval ahogy a cikk is írja, van ez a gamma-hidroxi-vajsav, amit ha alkohollal együtt megitatnak veled, akkor pár perccel később eléggé bemódosul a tudatállapotod, konkrétan magatehetetlen leszel. Szórakozóhelyen belecseppentik a piádba, várnak egy kicsit, aztán felszednek a földről, kivisznek, kirabolnak, megerőszakolnak, igény szerint.

Jó buli, nem? Tényleg, elgondolni sem bírom, hogy milyen sötét gyökereknek juthat eszébe ilyesmit kitalálni, elkövetni. Bár, ugye, már nem lepődhetünk meg semmin sem.

Ezt a képet tessék megnézni, és elolvasni rajta a pontokat. És igen, ezt sokan komolyan gondolják. Ez a legjobb szerintem:

Fogadom, hogy felelősséget vállalok egy új civilizáció létrehozásáért, melyben a tehetséges emberek sikereket érhetnek el, és a becsületes embereknek jogai vannak.

Senki másnak, ugye? A definíciók megalkotásának nehéz feladatát meg gondolom majd leveszitek a vállunkról.

További érdekességek a morbid és groteszk a világából errefelé.

Oké, Britney új klipjével kapcsolatban eléggé megosztottak az emberek, de abban egyetérthetünk, hogy a srác, akit cibál a klipben ide-oda, eléggé rendben van.

És hogy ki ő? Sokan lelőtték már a poént, és "kinyomozták", hogy a neve Brandon Stoughton, az LA Model-nek dolgozik, eddig leginkább a CK gatyáiban láthattuk képen. Amúgy 27 éves a dög, és persze me-leg, ha valaki még nem találta volna ki.

Sok-sok további kép Brandonról errefelé lelhető.

Rendszeres nézője vagyok pár videó podcastnak, az egyik ilyen a napi rendszerességű CNET Loaded, amit normális esetben Natali Del Conte vezet. De ma nem, helyette egy srác volt, Mark Licea.

Nem tudom, nekem kicsit jobban tetszett ez a rész, fogalmam sincs miért... komolyan :)

Egyébként (persze utánanéztem) ő a hivatalos helyettesítője Natalinak, bár ha jól tudom ez még csak a második szereplése volt, az első meg valamikor szeptember elején. Akkor csináltak is egy jó kis tréningfilmet, szerintem átjön belőle, hogy miért is írtam ezt a posztot anyway.

I definitely want one of those!

Eredetileg terveztem egy folytatást ehhez a bejegyzésemhez, de aztán az egyik kedves kommentelőm olyan tökéletesen összefoglalta a lényeget, hogy nekem már nem is kell semmit sem hozzátennem.

Íme tehát safm, általam is osztott álláspontja az ateizmusról, és annak a valláshoz való viszonyáról (még egyszer köszönet érte).

Üdv mindenkinek!

Végigszaladtam a teljes cikken, előtte a Dawkins könyvén, a Biblián, a Koránon (részben), egy kis buddhizmuson. Valamit nem értek. Miért kezdtek el vitázni, vallásokon, szent (nem szent) könyveken? Tisztázzatok egy kérdést (valószínűleg az alapját minden ilyen dilemmának):

Létezik-e Isten?

Azonnal észrevehetjük, hogy a kérdés két alapvető problémát vet fel: mit jelent a "Létezik"? (Milyen rendszerben, milyen kritériumok között fogadjuk el valaminek a létezését? Itt egységes álláspontot kell, kellene kialakítani.) Mit jelent, hogy "Isten"? Definiáljuk egyértelműen Istent, annak minden tulajdonságával és természetével együtt. E kérdések tisztázása után, aki a létezés mellett érvel, annak (és mindig annak) kell a lefektetett rendszerben bizonyítania a közösen elfogadott kritériumokat teljesítő Isten létezést.

Látni fogjuk (a vallások természetéből adódóan), hogy sem a létezés, sem az Isten definícióban nem lesz közös álláspont.

Én szemlélődő ateista vagyok. Várom, hogy a fenti kritériumok alapján:

1. végre megtudjam mi is (milyen is) az az Egyetemes Isten (minden monoteista vallás ezt hirdeti)
2. bizonyítsák a létezését.

Addig ez nem más mint egy hipotézis (abból is a legabszurdabbak egyike).

Viszont nem "szemlélődő ateista", hanem dühös ateista leszek amikor bármelyik hipotézisrajongó (értsd vallásos, hívő), egyetemes erkölcsi értékeket akar rám erőltetni azzal az állítással, hogy Istentől ered, tehát ez az egyetlen igaz út stb. stb. stb.

Mert milyen jogon akar valaki (egyén, szervezet), egy légből kapott hipotézisre hivatkozva magasabb rendű értéknek, erkölcsnek kikiáltani saját nézeteit, melyet kötelező érvényűnek mond mindenkire nézve? Barátaim, itt értünk el szerintem a probléma gyökeréhez. A vallás és a hit (természeténél fogva) nem tűri a kivételt. Mivel a világ a vallások szerint csak egyféleképpen lehet jó, szükségszerűen a "másképpen" rossz. Jobb esetben csak meg akarnak győzni (a vallás természeténél fogva nem az általam elfogadható logika mentén: lásd a két kérdést fent), rosszabb esetben szankcionálnak, kirekesztenek, legrosszabb esetben kiiktatnak az ideális világból.

Ezért vallom a tudomány ama álláspontját, hogy a világ megismerhető, de csak a gondolkodás, a megismerés vágya mellett. Minden felvetés, hipotézis vitatható és mindig nyitottnak kell lenni, hogy akár a legszilárdabbnak hitt elméleteinket is sutba dobjuk, ha valaki logikusabb magyarázattal áll elő. Sajnos a hit vakság. Esélyt sem ad a gondolkodásra, mert a vallásokat formálók tisztában vannak azzal, hogy a hipotéziseiket nem képesek bizonyítani. Paradoxon ugyanakkor, hogy a Hit lényege maga a hit. Ha bizonyítottá válik, akkor az már nem Hit, hanem Tudás. (Jó és rossz tudás fája amitől el lettünk tiltva? :) )

Én ezért tartom károsnak a hitet és a hiten élősködő vallásokat, mert megakadályozzák az embereket, hogy kinyissák a szemüket. Igaz lehet, hogy frusztráló szembenézni a halál véglegességével, és azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk kiválasztottak, semmi kozmikus célja nincs a létezésnek és, hogy az Élet célja maga az Élet. Az is nehéz, hogy felelősséggel, a jövő nemzedékre is tekintettel éljük az életünket, mindennemű Isteni büntetés/jutalom kilátása nélkül, pusztán csak azért mert ez az emberiség fennmaradása érdekében (fajfenntartás egy magasabb foka) ez a kötelességünk. Meg kellene érteniük, hogy egyetemes igazság és Jó Eszmény nem létezik, csak egy végtelen megismerésre váró Univerzum ahol akár még jó is lehetne egyszerűen csak ÉLNI.

Nem állom meg, hogy a sokszor emlegetett Dawkins barátjának idézetét ide ne citáljam:

Douglas Adams (1952–2001)

"Nem elég gyönyörködni a csodálatos kertben,
azt is el kell hinni, hogy tündérek laknak benne?"

safm

Vicces egy világban élünk. Előre szólok, hogy ez a bejegyzésem sértheti néhány ember vallásos érzületeit, bármit is értsünk ezalatt. Mert épp e jelenségen szeretnék elgondolkodni egy kicsit.

Ma reggel olvasom, hogy a Sony visszahív egy már kiszállított játékot, mert a játék egyik háttérzenéjében két kifejezés található, melyeket a készítők a Koránból idéztek, és ez sok muszlim számára megbotránkoztató lehet. A muszlimokat felhergelni pedig nem szerencsés, ezt minden óvodáskorú tudja már.

Kezdetnek rögtön tisztázzuk: én megrögzött ateista vagyok, nem hiszek sem az egyházak intézményében, sem a természetfeletti, teremtő Isten létezésében. Ugyanakkor általában nem megyek neki egyik vallásnak sem, nem próbálom meg egyik vallás követőjét sem eltéríteni a hitétől, hiszen amíg jól megvagyunk egymás mellett, addig nekem erre semmi okom nincsen (más kérdés, hogy ez fordítva már nem feltétlenül lenne így, de ez persze csak általánosítás, hagyjuk is ezt a vonalat). Van azonban pár érdekes jelenség, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, sőt, egyre kevésbé nem, így le kell vetkőzzem ezt a "vallási érzékenységet tiszteletben tartó" hozzáállásomat, és ki kell mondjam azt, amit gondolok.

Az egyik ilyen jelenség a jelenleg uralkodó vallások hihetetlen túlérzékenysége, megkérőjelezhetetlensége, és az a roppant hatalom, amit képviselnek.

Szeretném idézni Richard Dawkins, Isteni téveszme című könyvének egyik idézetét. A szöveg Douglas Adams-től származik, aki egy Cambridge-i beszédében az alábbiakat mondta:

A vallás... középpontjában bizonyos gondolatok állnak, nevezzük őket szentnek, szakrálisnak vagy bárminek. Ez igazából csak annyit jelent, hogy "ez az a gondolat vagy eszme, amelyről semmi rosszat nem szabad mondani, egyszerűen nem és nem. Hogy miért? - Csak, mert nem!" Ha valaki olyan pártra szavaz, amely nekünk nem tettszik, szabadságunkban áll annyit ágálni ellene, amennyit csak jól esik. Mindenki érvekkel áll elő, de senki nem bántódik meg (látszik, hogy az idézetet nem kicsiny országunk egyik szülötte írta, de ez a témánk tekintetében most lényegtelen). Ha valakinek az a véleménye, hogy az adókat csökkenteni vagy növelni kell, ezzel bárki szabadon vitatkozhat. Másfelől viszont, ha valaki azzal jön, hogy "szombatnapon a villanykapcsolót sem szabad megérintenem", erre csak azt felelhetjük, hogy "tiszteletben tartom".

Miért kell annak úgy lenni, hogy teljesen legitim módon lehet támogatni a Munkáspártot vagy a Konzervatív Pártot, a republikánusokat vagy a demokratákat, az egyik közgazdasági modellt a másikkal szemben, a Macintosht szemben a Windowszal - de hogy véleményed legyen arról, hogyan kezdődött a Világegyetem, ki teremtette a Világot... na nem, az már szentség? ... Hozzászoktunk, hogy ne háborgassuk a vallási eszméket, de nagyon érdekes, hogy micsoda dühöt vált ki Richard [Dawkins], ha mégis megpróbálja! Mindenki teljesen beindul, mert ilyesmit ki sem szabad mondani. Ha viszont racionálisan végiggondoljuk, semmilyen ok nincs rá, hogy ezek az eszmék ne legyenek éppen annyira kitéve a vitának, mint bármilyen másik, hacsak az nem, hogy erről valamiképpen megállapodtunk.

Társadalmunkban mindenhol tetten érhető ez a nagy, fellengzős vallástisztelet, a megkérdőjelezhetetlenség. Ennek azért van nagy jelentősége, mert sok mocskosság elkövetésére képes ideológiai, vallási alapot adni úgy, hogy az elkövetőket felmenti a morális, lelkiismereti felelősség alól. Sőt, az ilyen tetteket a többség még csak annak sem meri nevezni, ami.

Erre a közelmúlt és a jelen háborúi sajnos nagyon jó példákkal szolgálnak. Pár éve még Észak-Írországban nem katolikusok és protestánsok harcoltak, hanem nacionalisták és lojalisták. A 2003-as amerikai-angol invázió következtében Irakban a szunnita és síita muzulmánok között felekezeti polgárháború robbant ki, mégis mindenki "etnikai tisztogatásról" beszél, miközben nyilvánvalóan vallási öldöklésről van szó. De az "etnikai" kifejezéssel nem most takarózunk először: az egykori Jugoszláviában az ortodox szerbek, muzulmán bosnyákok és katolikus horvátok között folyó vallási tisztogatásra is ez a kifejezés volt már használatos.

Természetesen az élet más területein is kiutat kínál a vallás a legkülönfélébb szabályok alól, sőt, a vallás nevében gyakran még a legalapvetőbb emberi jogok is háttérbe szoríthatók (a másik ilyen kártya egyébként most a nagy mumus, a terrorizmus).

Érdekes eset volt például 2006-ban, amikor az USA Legfelsőbb Bírósága úgy rendelkezett, hogy egy New Mexico-i egyház felmentést élvez a hallucinogén szerek fogyasztását tiltó, mindenki másra nézve kötelező érvényű törvény alól. A Centro Espirita Beneficiente Uniao de Vegetal hívei ugyanis abban hisznek, hogy csak egy illegális hallucinogén anyagokat tartalmazó tea fogyasztásával érthetik meg az Istent. És ebben elég hinniük. Ugyanez a bíróság egy évvel korábban viszont úgy ítélkezett, hogy a kannabisz orvosi célú alkalmazása szövetségi szinten, minden körülmények között büntetendő, hiába van rá ezernyi tudományos bizonyíték, hogy használatával hatásosan enyhíthető a kemoterápiás kezelések után gyakran fellépő hányinger és rosszullét. Tehát egyértelműen a vallás győzött a tudományos tényekkel szemben a bíróságon.

Hogy miért? Mert senki sem mer packázni a vallással. Mert ha megteszed, nagyon gyorsan egy könnyen mobilizálható, könnyen fanatizálható embertömeggel találod szemben magad, és ez igazán ijesztő. Ekkora hatalma van a vallásnak (gondoljunk csak a néhány éve, Mohamed prófétáról megjelent karikatúrák által kirobbantott hisztériára - arra az esetre most nem térek ki, az önmagában megérne egy másik bejegyzést).

Természetesen a homoszexualitással kapcsolatos legnagyobb ellenkezés és támadás is a vallás irányából érkezik. Ők azok, akik egy ősi Sci-Fi mű (a Biblia) pár sorára alapozzák ítéletüket, és találnak diszkriminációjuknak vallásos indokot. Szintén 2006-os Egyesült Államokbeli példa azoknak az egyetemeknek az esete, amiket egyetemi keresztény csoportosulások pereltek be a bevezetett diszkriminációellenes szabályok miatt - ezeket például a homoszexuálisok, színesbőrűek zaklatásának, bántalmazásának megakadályozására léptették életbe. Egy ohiói fiú az egyetemen ezt a feliratot viselte pólóján: "A homoszexualitás bűn, az iszlám hazugság, az abortusz gyilkosság. Vannak fekete-fehér kérdések!" Az iskola megkérte a fiút, hogy ne viselje ezt a pólót, amire a gyerek szülei beperelték az iskolát, de nem a szólásszabadság korlátozása miatt (ami amúgy sem lett volna eredményes, mert ők is ismerik a gyűlöletbeszéd fogalmát), hanem a gyerek szabad vallásgyakorlásának megsértése miatt. És megnyerték a pert, hatalmas diadallal.

Ha belátjuk, hogy a vallás mekkora hatalom, akkor logikusan látni fogjuk, hogy ugyanúgy rendelkezik a nagy hatalmakra jellemző automatikus önvédelmi képességgel: megpróbálja eltiporni a hatalom veszélyeztetőit. Például az ateistákat. Az ateista ember bizonyos értelemben sokkal szabadabb, mint egy vallásos (teista vagy deista) ember - nem kötik gúzsba gondolatait előre betáplált dogmák és bizonyíthatatlan, ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen fantazmagóriák. Éppen ezért, a szabadságuk, az irányíthatatlanságuk miatt veszélyesek. Úgyhogy az egyházak türelmes, szép munkával már magát az ateista szót is negatív jelzővé változtatták. Természetesen mi itt Európában ezt nem érezzük ennyire sarkosnak, de ha a világ egészét nézzük, akkor be kell látnunk, hogy az ateista ember kirekesztett, megbélyegzett.

Vajon milyen lehet kirekesztettnek lenni? Hmm, na várjatok csak... :)

Oké, ezt most itt, magyarul viszonylag következmények nélkül leírhattam. De gondolkodjunk el milyen lenne, ha ezt valamelyik iszlám országban, vagy akár csak az Egyesült Államokban tettem volna. Abban az országban, amit sokan társadalmilag, értelmileg a legfejlettebb országnak gondolnak. Megint a fenti könyvben található egy idézet Julia Sweeney amerikai komikus színésztől, akinek van egy előadása arról, hogy hogyan lett ateista. Ebben elmondja, hogyan reagáltak a szülei, amikor a sajtó beszámolt a műsoráról:

Azt hiszem, a szüleim kicsit csalódottak voltak, amikor azt mondtam, hogy nem hiszek Istenben, na de hogy ateista vagyok, az egészen más.

Anyám, amikor először felhívott, leginkább csak sikoltozott. "Ateista? ATEISTA?" Aztán apám hívott, és azt mondta: "Elárultad a családodat, az iskoládat, a városodat." Mintha titkokat adtam volna át az oroszoknak. Mindketten azt mondták, többé nem állnak szóba velem. Apám közölte: "A temetésemre sem akarom, hogy eljöjj." Miután letettem a kagylót arra gondoltam: "Próbáljatok csak megállítani."

Sweeney előadásának egy korai, mondhatni draft változatát megtaláltam négy részletben, érdemes megnézni, mert nagyon vicces és tanulságos, még ha láthatóan nincs is teljesen kész: első, második, harmadik, negyedik rész.

Sokan azt mondják, hogy ott, az államokban olyan az ateisták helyzete, mint a melegeké volt úgy ötven (!) éve. Viszont - és ez is analógia -, meglehetősen sok ateista él ott is, egyesek szerint nagyobb a létszámuk, mint az egyébként roppant hatalommal rendelkező helyi zsidó közösségé... csakhogy csendben vannak, nem beszélnek a valláshoz, hithez való viszonyukról. Sőt, sokszor hazudnak, mert egyszerűen lehetetlen érvényesülni ateistaként az "új világban".

Hogy ez a helyzet miért különbözik mégis a homoszexualitástól? Több ok miatt. Először is a hit tényleg választás, nevelés kérdése, míg a nemi irányultság nem (akármit is állítsanak egyesek). Tehát ebben az esetben igenis van választásod. A másik, hogy míg a homoszexualitás "mindössze" a szexuális berendezkedést érinti, addig a vallásosság, hagyományos értelemben véve egy életforma, alapvetően meghatározza magunkról, a környezetünkről, a világról alkotott képünket, konkrét rítusokat követel, szabályoz, fenyeget, irányít.

És mindenhol ott van.

Folytatása következik.

Természetesen az összes hivatkozott eseményt, történést tudom forrással igazolni, ha valakinek igénye lenne rá.

Frissítés: az összes fenti példa és idézet természetesen Richard Dawkins - Isteni téveszme c. könyvéből való, gondoltam lesz még időm ma befejezni a második részt is, aminek végén a könyvról magáról írtam volna pár szót, de jobb itt is egyértelműen hivatkozni rá.

Frissítés 2: a folytatás errefelé található.

A válasz egyszerű: mostanában valahogy sosem jön össze a kellő idő és a kedv együttállása egy bejegyzés megírására. Munkából is van elég, meg az estéimet is inkább a géptől messze töltöm, és szerintem így jobb is nekem.

De ne tessék keseregni (nem fogtok, tudom :), hamarosan majdcsak újra megszaporodnak a bejegyzések, csak győzzétek.

Szóval egy kis őszi szünetet rendeltem el magamnak, ennyi az egész.

Ma, hazafelé az egyetemről láttam egy emós csajt, a szokásos feketében, kicsi pink csíkkal a hajában. Ebben még nem lenne semmi különös, de a napsütés miatt fekete esernyő volt a kezében, hogy ne süssön rá a nap. Miafene, aki emós az vámpír is? :)

Tegnap vettem észre, hogy kicsit betegeskedik a blogom, nem tölt be, vagy csak nagyon lassan (meg mások is szóltak, köszi). Nézem, a vimeo, az a videómegosztó, ahová a hd videókat szoktam feltölteni meghalt, és mivel volt az oldalsávomban egy doboz a videóim listájával, ami ugyancsak nem töltődött be, blokkolta az egész oldalt.

Mi van veled kicsi vimeo?

Szeptember 24-én tört el a szemüvegem. Még aznap felvették az újra a megrendelést, azt ígérték, hogy 6-8 nap alatt készül el. A munkalapon a vállalási határidő október 7-ike volt, ami bár kicsit több, mint 8 nap, de hát mit lehet tenni, ugye.

Nyolc nap elteltével telefonáltam, hogy esetleg nem készült-e el már a szemüveg. Nem, nem készült el, és egyébként is 7-ike van határidőnek beírva, ne zaklassam őket, majd ők hívnak engem, ha elkészült.

Hétfőn is felhívtam őket, hogy hátha. Megnézték, de persze nem, és egyébként is, tényleg fel fognak hívni, ha megjön, késlekedés nélkül, nyugodjak meg.

Tegnap volt 7-ike, letelt a két hét. Nem hívtak. Ma, 8-ikán sem, úgyhogy gondoltam azért csak rájuk csörgök még egyszer. A hölgy kutakodott kicsit, majd szomorúan közölte, hogy sajnos az egyik lencsével gond volt, visszaküldték, újat kellett rendelni, tehát még nem készült el a szemüveg. Arra a kérdésemre, hogy akkor viszont miért nem hívtak fel, hogy késni fognak, nem tudott mit mondani, csak sajnálkozott.

Szerinte 16-ikára akár meg is lehet a szemüveg, úgyhogy ne aggódjak. És egyébként is: hívni fognak azonnal!

Bekaphatják! Akár telefonon keresztül is.

Háttezkész, lehet, hogy csak én maradtam le róla, és mindenki másnak szakállas, de akkor is, ez kemény:

Szóval volt ez az MTV Ringtones reklám, és e remekmű által inspirálva keletkezett egy "hivatalos" videóklip is:

Csak én érzem egy kicsit homoerotikusnak (a csöcsös csajok ellenére is)? Nókomment :)